Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LÓ fajták 2

2009.12.10


Bajor melegvérű


Marmagassága: 165-170 cm

Küllemére jellemző a nemesség, a nagy ráma, a pontos küllemi felépítés. Feje nagy, nyaka elegánsan ívelt, középhosszú, középmagasan illesztett, marja kifejezett, mellkasa mély, háta középhosszú, erős, fara hosszú, széles. A tarka kivételével minden szín megengedett. Energikus, térölelő és elasztikus mozgású ló. Kiemelkedő tulajdonsága a kisigényűség, a jóindulat és a hosszú élettartam.
Bajorország számít Németország egyik legnagyobb lótenyésztő hagyományokkal rendelkező tartományának. Innen származik a már kipusztuló félben lévő rottal is, a keresztesháborúk hátasa.
A fajta tenyésztése a XVI. században kezdődött, amikor V. Albert herceg méneket hozott bajorországi kolostorokba, elsősorban Asbachba és Griesbachba. A cél egy hadra is fogható könnyű hátasló kialakítása volt. Az 1800-as évekig főleg holsteini méneket, a XIX. század első felében
angol félvér, arabot, anglo-normann és norfolki lovakat vontak be a tenyésztésbe. A XIX. század második felében a tenyésztés középnehéz melegvérű ló irányába változott. A XX. század kezdetén az oldenburgi mének nemesítő hatása érződött. A II. világháború után a tenyészcél újból változott és a sokoldalú használatra alkalmas, harmonikus felépítésű ló került előtérbe. Az 1980-as évektől a sok célra alkalmas, teljesítmény orientált sportló lett a cél, ezért angol telivérrel, hannoverivel és trakehneni méneket vontak be a tenyésztésbe.

------------------------------------------------------------------

 Berber ló

Marmagassága: 147-160 cm
A berber ló nem mondhatni kecses lónak. Feje egyenes, gyakran kosfej. Nyaka erős, középmagasan illesztett, rövid, alacsony. Koponyája szűk, primitív. Lapockája meredek, vállak kiállóak. Ágyéka feszes, háta nem hosszú, inkább rövid. Fara és a hátsó végtagjai nem túl tökéletesek, ugyanakkor fara csapott, farka mélyen tűzött. Rövidtávon gyors. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. A fajta keménységet, életerőt sugároz. Igaz rá a menőkedv. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. Bár szinte mindegyik színváltozatban előfordul, kivéve a tarkát, a szürke szín a legjellemzőbb rá. Eredeti színe állítólag pej és fekete volt.
A berber ló Észak-Afrikából, Marokkóból származik, feltehetően helyi vadlovak lehetettek az ősei. A szélsőséges sivatagi körülményekhez alkalmazkodott fajta. Egyesek öregebbnek tartják még az arab lónál is. Az őshonos fajták mellett a vandálok és gótok által Észak-Afrikában hozott északi, és mór hódítással kézre került hispániai lovak is szerepet játszottak a kialakulásában.
Az arab után a második azok a fajták közül, melyek nagy szerepet játszottak a világ lófajtáinak kialakításában, köztük az angol telivérében is. Szintén nagy szerepet játszott a lipicai, andalúz és lusinato fajták létrejöttében. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek.
A fajta Európában sosem élvezett akkora megbecsülést, mint az arab világban. Pedig sok muszlim történetíró, tudós és hadvezér többre tartotta az
arab telivérnél is, elsősorban a harctéri alkalmazhatóságot illetően A két fajtát el is kezdték keresztezni, ami azonban azzal járt, hogy az ősi vérvonalú berber lovak kezdtek eltűnni. Csak a harcias tuareg törzsek álltak ellen, és tenyésztették tovább a tiszta vérvonalú berber fajtát.
A francia gyarmatosítók is megkedvelték ezt a fajtát, így jelenleg Franciaország rendelkezik a legnagyobb európai ménesekkel.

-------------------------------------------------------------------

Breton


Marmagassága: 152-163 cm
Típusát tekintve átmenet a hidegvérű és melegvérű között. Testalkata szögletes, zömök, széles. Feje kicsi, nyaka erős, rövid, marja elmosódott, háta széles, rövid, fara kerekded, szügye mély, mellkasa erőteljesen dongás, lába szikár. Színe általában vörössárga vagy sárgaderes, néha fakó vagy pej, elvétve esetleg szürke.Eredete még a kelta időkre vezethető vissza, változatlan formában maradt fenn a kora középkorig. Leginkább harci paripaként használták, a nehézfegyverzetű lovagok megbízható hátasa volt. A keresztes háborúk idején a lovakat kelet vérű fajtákkal keresztezték. A középkor végére két fő típusa alakult ki, a sommier és az ebből tenyésztett rossier. A sommier tipikus mindenes ló volt, a rossier elsősorban hátasló tulajdonságokkal rendelkezik, továbbra is elsősorban a katonaság körében. A francia gyarmatosítok révén Észak-Amerikában is megjelent. A XIX. században újabb fajtákkal keresztezték, többek között percheronnal, ardennivel és boulonnais-vel, amely újabb típusok kialakulásához vezetett. A draft breton rendkívül erőteljes, a könnyebb és energikusabb postier sokoldalún használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, benne a hegyvidéki pónin használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, nála a hegyvidéki pónik hatása érvényesül. A bretonokat 1930-as évek óta kizárólag csakis fajtatisztán tenyésztik.Franciaország egyik legkedveltebb lova, Japánba, Olaszországba és Spanyolországba is exportálnak, igen keresett fajta. Mivel testtömegéhez képest nagy az ereje és a munkakészsége, ezért a kisgazdaságok és ültetvények kedvenc lova. Még ma is szigorú teljesítményvizsgán kell megfelelnie.A legnagyobb létszámban Bretagne-ban tenyésztik. Két jelentős ménese a Lamballa és a Hennebont.


-----------------------------------------------------------------

Connemara


Marmagassága: 132-145 cm
A fej formás, közepes nagyságú, néha kissé kosfejű. Szemei nagyok, bent ülők, nyaka jól illesztett, hosszú, lapockája dőlt, marja elmosódott, háta hosszú, fara jól izmolt, a szár rövid, lépése akciós. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, ám leginkább a szürke és a fakó szín jellemző rá.
Az egyetlen ír pónifajta kialakulását a XV-XVI. századra teszik. Ma már azonban a világ több pontján is tenyésztik, nemcsak Írországban.A kelta póni leszármazottjának tartják, amely az egyik legősibb európai fajta. Az ír Connemara-ból származó pónit sok hatás érte, spanyol,
arab és berber fajtákkal egyaránt keresztezték őseit. A hackney, az angol telivér, de még inkább a welsh póni hatása szintén érződik a fajtán. Úgy tartják, hogy a fenti fajták legelőnyösebb tulajdonságait egyesíti magában. Írország mocsaras, nedves és hűvös vidékéhez alkalmazkodott lovakat rendkívüli szívósság jellemzi.
Értelmes, kemény, ellenállófajta. Könnyen kezelhető, jó munkakészségű, és felnőttek is lovagolhatják nagy mérete miatt. Jó ugróképességű. Nyugodt természete révén gyermekek mellé ideális választás. Hazájában vadászlovaglásra is használják.
1923. december 15-én megalakult a "Connemara Pony Breeder's Society" (Connemara Póni Tenyésztők Szövetsége). Az első méneskönyv 1926-ban jelent meg.

-------------------------------------------------------------------

Doni ló

Melegvérű, Oroszországból származik, a XVIII-XIX. századból. Régen a lovasságban használták a fajtát, erre a célra lett kitenyésztve, ma kiváló a távlovaglásban
A fajta kialakulásában legfőképpen 4 fajtának volt nagy szerepe. Ez az Akhal-tekini mely keménységet örökített és a küllemében is sokat formált. Az Angol telivér a méretetket adta, az Arab az egészséget és a minőséget örökítette. Ezen kívül szerepe volt a Karabah fajtának, mely a gyorsaságot javította, és a mozgás


Rendkívül kitartó ló, könnyen alkalmazkodik az időjáráshoz is. Nem kényelmes, de jó természetű. A lapocka rövid és meredek, a csüd gyakran meredek, az elülső végtagok jól izmoltak, a far legömgölyített, gyakori a "kardállás".Sárga és pej színben fordul elő. Hátas- és fogatlónak hasznosítják.

------------------------------------------------------------------

Fell és dales pónik


Marmagassága: körülbelül 150 cm

A két fajta származásában és tulajdonságaiban is nagyfokú hasonlóságot mutat, olyannyira, hogy egyesek egy fajtának veszik. A pónik feje finom, a lapocka erős, az igás jelleg megmutatkozik rajta, a lábak rövidek, de erősek, a bokaszőrök selymesek, a paták rendkívül jó minőségűek. A far izmos. A dales pónik valamivel testesebbek és magasabbak a fell póniknál. Főként fekete és sötétpej színben találhatók meg.

 

Mindkét fajta az I-II. századból származik, a Brit-szigetek két szomszédos területéről: a fell Cumbriából és Nyugat-Penninesből, a dales Kelet-Penninesből, Jellegüket tekintve hidegvérű pónik. A hagyomány szerint a ma már kihalt galloway póni az ősük, de a fríz lovak is nagy szerepet kaptak a fajták kialakulásában.Ezt a két fajtát leginkább hátas-, illetve fogatlónak hasznosítják. A dales tenyésztési célja tulajdonképpen egy igás, illetve egy málhás póni


----------------------------------------------------------------


Fríz ló


Környezet: Hideg éghajlat
Eredet: Az időszámítást megelőző időkből
Jellege: Hidegvérű
Jellemző tulajdonságok: Híresek szeretetre méltó karakterükről és a kedvező vérmérsékletükről. Testalkatuk robosztus, ugyanakkor gazdaságosan tarthatók.
Fajta kialakulása:
A spanyol ló javított a testalkaton, finom , nemes vonásokat kölcsönzött a fajtának.
A Berber ló a negy életerejét, tüzes vérmérsékletet és kitartóképességét örökítette.
Erdei ló ( csak megemlítem a tudósok azt hiszik nem is létezet)Ezekhez köszönhetőa kiindulási állományra jellemző primitív, nehéz testalkat .
Színek: fekete

Marmagasság: legalább 155cm




Hucul

 

M
Marmagassága: 135 cm körül

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is.
Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó, fekete és tarka is.
A hucul a Kárpátok "kis" pónija. A vadlóra emlékeztető fajta származását tekintve megoszlanak a vélemények. Egyesek magyar fajtának vélik, azonban valójában a Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Borodina forrásvidékén, Bukovina, Galícia, Magyarország határterületén élő hucul nép tenyésztette ki. A melegvérű póni ősei a hagyomány szerint a mongolok lovai, a tarpánok voltak. Az általuk XIII. században behozott erős, kis termetű lovak jól alkalmazkodtak a szélsőséges hegyvidéki viszonyokhoz. De elképzelhető, hogy más keleti fajták is részt vettek a nemesítésében. Első ízben 1603-ban említik a nevét. A jelenlegi hét vérvonala alapítócsődöreik neve alapján: Hroby, Goral, Prislop, Ousor, Pietrosu, Gurgul és a Polan.
A fajtának 1792-ben már ménese volt Radautzon, illetve Lucsinán. Bár ez idővel feloszlott, 1856-ban újraalakult.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában katonai szolgálatra fogták, főként a hegyivadászok kedvelt málháslova volt, így a nehéz hegyi tereppel bíró frontokon kulcsszerepet kapott. 1915-ben mozgósították a ménest is, Lucsinából Waldofba szállították a lovakat
Az Első Világháború után Kárpátalja, illetve 1921-ben 23 hucul Csehszlovákiához került. A Tátrában található Kistapolcsán (Topolcianky) helyet kapott ménes a Gurul vérvonalat képviseli.
A Monarchián osztozó más országokban is találhatók ménesei. Magyarországon mintegy 60 kanca él (a fele Aggteleken) a 2000 tenyészállatból álló európai állományból. Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését.
Életmódjában és összbenyomásában is különbözik minden más fajtától, igen primitív fajtajellegű. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni. Munka-, fogat- és málháslónak tartják. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Kitűnő hobbiló, különösen fogatban. Edzett, ellenálló, hosszú élettartamú, termékeny fajta. A versenysportok kivételével minden más használatra kitűnően alkalmas.

-------------------------------------------------------------------

 Hunter


Marmagasság: igen változatos, nincs meghatározott követelmény.

Nem számít fajtának, hanem vadászatra kitenyésztett típus. A hunter a falkavadászatban hagyománnyal rendelkező országokban mindenhol megtalálható. Általában az angol telivér és tömeges félvér lovak keresztezésével jön létre. A tipikus hunter ló az ír igás és a telivér keresztezéséből születik. Küllemi előírás vagy követelmény nem létezik, a lényeg, hogy jó egyensúlyú és ezt támogató testfelépítésű legyen Lovasát gyorsan és biztonságosan hordozza. Elvárják tőle az állóképességet, a bátorságot, a jó ugróképességet és –készséget, valamint a kellemes temperamentumot. Szinte valamennyi európai országban, sőt Amerikában is ismerik és kedvelik. A hunter 3-4 évesen már részt vesz a vadászaton. Gyorsan tanul és az akadályokat szinte segítség nélkül megugorja.Bajor melegvérű


Marmagassága: 165-170 cm

Küllemére jellemző a nemesség, a nagy ráma, a pontos küllemi felépítés. Feje nagy, nyaka elegánsan ívelt, középhosszú, középmagasan illesztett, marja kifejezett, mellkasa mély, háta középhosszú, erős, fara hosszú, széles. A tarka kivételével minden szín megengedett. Energikus, térölelő és elasztikus mozgású ló. Kiemelkedő tulajdonsága a kisigényűség, a jóindulat és a hosszú élettartam.
Bajorország számít Németország egyik legnagyobb lótenyésztő hagyományokkal rendelkező tartományának. Innen származik a már kipusztuló félben lévő rottal is, a keresztesháborúk hátasa.
A fajta tenyésztése a XVI. században kezdődött, amikor V. Albert herceg méneket hozott bajorországi kolostorokba, elsősorban Asbachba és Griesbachba. A cél egy hadra is fogható könnyű hátasló kialakítása volt. Az 1800-as évekig főleg holsteini méneket, a XIX. század első felében
angol félvér, arabot, anglo-normann és norfolki lovakat vontak be a tenyésztésbe. A XIX. század második felében a tenyésztés középnehéz melegvérű ló irányába változott. A XX. század kezdetén az oldenburgi mének nemesítő hatása érződött. A II. világháború után a tenyészcél újból változott és a sokoldalú használatra alkalmas, harmonikus felépítésű ló került előtérbe. Az 1980-as évektől a sok célra alkalmas, teljesítmény orientált sportló lett a cél, ezért angol telivérrel, hannoverivel és trakehneni méneket vontak be a tenyésztésbe.

------------------------------------------------------------------

 Berber ló

Marmagassága: 147-160 cm
A berber ló nem mondhatni kecses lónak. Feje egyenes, gyakran kosfej. Nyaka erős, középmagasan illesztett, rövid, alacsony. Koponyája szűk, primitív. Lapockája meredek, vállak kiállóak. Ágyéka feszes, háta nem hosszú, inkább rövid. Fara és a hátsó végtagjai nem túl tökéletesek, ugyanakkor fara csapott, farka mélyen tűzött. Rövidtávon gyors. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. A fajta keménységet, életerőt sugároz. Igaz rá a menőkedv. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. Bár szinte mindegyik színváltozatban előfordul, kivéve a tarkát, a szürke szín a legjellemzőbb rá. Eredeti színe állítólag pej és fekete volt.
A berber ló Észak-Afrikából, Marokkóból származik, feltehetően helyi vadlovak lehetettek az ősei. A szélsőséges sivatagi körülményekhez alkalmazkodott fajta. Egyesek öregebbnek tartják még az arab lónál is. Az őshonos fajták mellett a vandálok és gótok által Észak-Afrikában hozott északi, és mór hódítással kézre került hispániai lovak is szerepet játszottak a kialakulásában.
Az arab után a második azok a fajták közül, melyek nagy szerepet játszottak a világ lófajtáinak kialakításában, köztük az angol telivérében is. Szintén nagy szerepet játszott a lipicai, andalúz és lusinato fajták létrejöttében. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek.
A fajta Európában sosem élvezett akkora megbecsülést, mint az arab világban. Pedig sok muszlim történetíró, tudós és hadvezér többre tartotta az
arab telivérnél is, elsősorban a harctéri alkalmazhatóságot illetően A két fajtát el is kezdték keresztezni, ami azonban azzal járt, hogy az ősi vérvonalú berber lovak kezdtek eltűnni. Csak a harcias tuareg törzsek álltak ellen, és tenyésztették tovább a tiszta vérvonalú berber fajtát.
A francia gyarmatosítók is megkedvelték ezt a fajtát, így jelenleg Franciaország rendelkezik a legnagyobb európai ménesekkel.

-------------------------------------------------------------------

Breton


Marmagassága: 152-163 cm
Típusát tekintve átmenet a hidegvérű és melegvérű között. Testalkata szögletes, zömök, széles. Feje kicsi, nyaka erős, rövid, marja elmosódott, háta széles, rövid, fara kerekded, szügye mély, mellkasa erőteljesen dongás, lába szikár. Színe általában vörössárga vagy sárgaderes, néha fakó vagy pej, elvétve esetleg szürke.Eredete még a kelta időkre vezethető vissza, változatlan formában maradt fenn a kora középkorig. Leginkább harci paripaként használták, a nehézfegyverzetű lovagok megbízható hátasa volt. A keresztes háborúk idején a lovakat kelet vérű fajtákkal keresztezték. A középkor végére két fő típusa alakult ki, a sommier és az ebből tenyésztett rossier. A sommier tipikus mindenes ló volt, a rossier elsősorban hátasló tulajdonságokkal rendelkezik, továbbra is elsősorban a katonaság körében. A francia gyarmatosítok révén Észak-Amerikában is megjelent. A XIX. században újabb fajtákkal keresztezték, többek között percheronnal, ardennivel és boulonnais-vel, amely újabb típusok kialakulásához vezetett. A draft breton rendkívül erőteljes, a könnyebb és energikusabb postier sokoldalún használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, benne a hegyvidéki pónin használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, nála a hegyvidéki pónik hatása érvényesül. A bretonokat 1930-as évek óta kizárólag csakis fajtatisztán tenyésztik.Franciaország egyik legkedveltebb lova, Japánba, Olaszországba és Spanyolországba is exportálnak, igen keresett fajta. Mivel testtömegéhez képest nagy az ereje és a munkakészsége, ezért a kisgazdaságok és ültetvények kedvenc lova. Még ma is szigorú teljesítményvizsgán kell megfelelnie.A legnagyobb létszámban Bretagne-ban tenyésztik. Két jelentős ménese a Lamballa és a Hennebont.


-----------------------------------------------------------------

Connemara


Marmagassága: 132-145 cm
A fej formás, közepes nagyságú, néha kissé kosfejű. Szemei nagyok, bent ülők, nyaka jól illesztett, hosszú, lapockája dőlt, marja elmosódott, háta hosszú, fara jól izmolt, a szár rövid, lépése akciós. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, ám leginkább a szürke és a fakó szín jellemző rá.
Az egyetlen ír pónifajta kialakulását a XV-XVI. századra teszik. Ma már azonban a világ több pontján is tenyésztik, nemcsak Írországban.A kelta póni leszármazottjának tartják, amely az egyik legősibb európai fajta. Az ír Connemara-ból származó pónit sok hatás érte, spanyol,
arab és berber fajtákkal egyaránt keresztezték őseit. A hackney, az angol telivér, de még inkább a welsh póni hatása szintén érződik a fajtán. Úgy tartják, hogy a fenti fajták legelőnyösebb tulajdonságait egyesíti magában. Írország mocsaras, nedves és hűvös vidékéhez alkalmazkodott lovakat rendkívüli szívósság jellemzi.
Értelmes, kemény, ellenállófajta. Könnyen kezelhető, jó munkakészségű, és felnőttek is lovagolhatják nagy mérete miatt. Jó ugróképességű. Nyugodt természete révén gyermekek mellé ideális választás. Hazájában vadászlovaglásra is használják.
1923. december 15-én megalakult a "Connemara Pony Breeder's Society" (Connemara Póni Tenyésztők Szövetsége). Az első méneskönyv 1926-ban jelent meg.

-------------------------------------------------------------------

Doni ló

Melegvérű, Oroszországból származik, a XVIII-XIX. századból. Régen a lovasságban használták a fajtát, erre a célra lett kitenyésztve, ma kiváló a távlovaglásban
A fajta kialakulásában legfőképpen 4 fajtának volt nagy szerepe. Ez az Akhal-tekini mely keménységet örökített és a küllemében is sokat formált. Az Angol telivér a méretetket adta, az Arab az egészséget és a minőséget örökítette. Ezen kívül szerepe volt a Karabah fajtának, mely a gyorsaságot javította, és a mozgás


Rendkívül kitartó ló, könnyen alkalmazkodik az időjáráshoz is. Nem kényelmes, de jó természetű. A lapocka rövid és meredek, a csüd gyakran meredek, az elülső végtagok jól izmoltak, a far legömgölyített, gyakori a "kardállás".Sárga és pej színben fordul elő. Hátas- és fogatlónak hasznosítják.

------------------------------------------------------------------

Fell és dales pónik


Marmagassága: körülbelül 150 cm

A két fajta származásában és tulajdonságaiban is nagyfokú hasonlóságot mutat, olyannyira, hogy egyesek egy fajtának veszik. A pónik feje finom, a lapocka erős, az igás jelleg megmutatkozik rajta, a lábak rövidek, de erősek, a bokaszőrök selymesek, a paták rendkívül jó minőségűek. A far izmos. A dales pónik valamivel testesebbek és magasabbak a fell póniknál. Főként fekete és sötétpej színben találhatók meg.

 

Mindkét fajta az I-II. századból származik, a Brit-szigetek két szomszédos területéről: a fell Cumbriából és Nyugat-Penninesből, a dales Kelet-Penninesből, Jellegüket tekintve hidegvérű pónik. A hagyomány szerint a ma már kihalt galloway póni az ősük, de a fríz lovak is nagy szerepet kaptak a fajták kialakulásában.Ezt a két fajtát leginkább hátas-, illetve fogatlónak hasznosítják. A dales tenyésztési célja tulajdonképpen egy igás, illetve egy málhás póni


----------------------------------------------------------------


Fríz ló


Környezet: Hideg éghajlat
Eredet: Az időszámítást megelőző időkből
Jellege: Hidegvérű
Jellemző tulajdonságok: Híresek szeretetre méltó karakterükről és a kedvező vérmérsékletükről. Testalkatuk robosztus, ugyanakkor gazdaságosan tarthatók.
Fajta kialakulása:
A spanyol ló javított a testalkaton, finom , nemes vonásokat kölcsönzött a fajtának.
A Berber ló a negy életerejét, tüzes vérmérsékletet és kitartóképességét örökítette.
Erdei ló ( csak megemlítem a tudósok azt hiszik nem is létezet)Ezekhez köszönhetőa kiindulási állományra jellemző primitív, nehéz testalkat .
Színek: fekete

Marmagasság: legalább 155cm




Hucul

 

M
Marmagassága: 135 cm körül

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is.
Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó, fekete és tarka is.
A hucul a Kárpátok "kis" pónija. A vadlóra emlékeztető fajta származását tekintve megoszlanak a vélemények. Egyesek magyar fajtának vélik, azonban valójában a Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Borodina forrásvidékén, Bukovina, Galícia, Magyarország határterületén élő hucul nép tenyésztette ki. A melegvérű póni ősei a hagyomány szerint a mongolok lovai, a tarpánok voltak. Az általuk XIII. században behozott erős, kis termetű lovak jól alkalmazkodtak a szélsőséges hegyvidéki viszonyokhoz. De elképzelhető, hogy más keleti fajták is részt vettek a nemesítésében. Első ízben 1603-ban említik a nevét. A jelenlegi hét vérvonala alapítócsődöreik neve alapján: Hroby, Goral, Prislop, Ousor, Pietrosu, Gurgul és a Polan.
A fajtának 1792-ben már ménese volt Radautzon, illetve Lucsinán. Bár ez idővel feloszlott, 1856-ban újraalakult.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában katonai szolgálatra fogták, főként a hegyivadászok kedvelt málháslova volt, így a nehéz hegyi tereppel bíró frontokon kulcsszerepet kapott. 1915-ben mozgósították a ménest is, Lucsinából Waldofba szállították a lovakat
Az Első Világháború után Kárpátalja, illetve 1921-ben 23 hucul Csehszlovákiához került. A Tátrában található Kistapolcsán (Topolcianky) helyet kapott ménes a Gurul vérvonalat képviseli.
A Monarchián osztozó más országokban is találhatók ménesei. Magyarországon mintegy 60 kanca él (a fele Aggteleken) a 2000 tenyészállatból álló európai állományból. Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését.
Életmódjában és összbenyomásában is különbözik minden más fajtától, igen primitív fajtajellegű. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni. Munka-, fogat- és málháslónak tartják. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Kitűnő hobbiló, különösen fogatban. Edzett, ellenálló, hosszú élettartamú, termékeny fajta. A versenysportok kivételével minden más használatra kitűnően alkalmas.

-------------------------------------------------------------------

 Hunter


Marmagasság: igen változatos, nincs meghatározott követelmény.

Nem számít fajtának, hanem vadászatra kitenyésztett típus. A hunter a falkavadászatban hagyománnyal rendelkező országokban mindenhol megtalálható. Általában az angol telivér és tömeges félvér lovak keresztezésével jön létre. A tipikus hunter ló az ír igás és a telivér keresztezéséből születik. Küllemi előírás vagy követelmény nem létezik, a lényeg, hogy jó egyensúlyú és ezt támogató testfelépítésű legyen Lovasát gyorsan és biztonságosan hordozza. Elvárják tőle az állóképességet, a bátorságot, a jó ugróképességet és –készséget, valamint a kellemes temperamentumot. Szinte valamennyi európai országban, sőt Amerikában is ismerik és kedvelik. A hunter 3-4 évesen már részt vesz a vadászaton. Gyorsan tanul és az akadályokat szinte segítség nélkül megugorja.Bajor melegvérű


Marmagassága: 165-170 cm

Küllemére jellemző a nemesség, a nagy ráma, a pontos küllemi felépítés. Feje nagy, nyaka elegánsan ívelt, középhosszú, középmagasan illesztett, marja kifejezett, mellkasa mély, háta középhosszú, erős, fara hosszú, széles. A tarka kivételével minden szín megengedett. Energikus, térölelő és elasztikus mozgású ló. Kiemelkedő tulajdonsága a kisigényűség, a jóindulat és a hosszú élettartam.
Bajorország számít Németország egyik legnagyobb lótenyésztő hagyományokkal rendelkező tartományának. Innen származik a már kipusztuló félben lévő rottal is, a keresztesháborúk hátasa.
A fajta tenyésztése a XVI. században kezdődött, amikor V. Albert herceg méneket hozott bajorországi kolostorokba, elsősorban Asbachba és Griesbachba. A cél egy hadra is fogható könnyű hátasló kialakítása volt. Az 1800-as évekig főleg holsteini méneket, a XIX. század első felében
angol félvér, arabot, anglo-normann és norfolki lovakat vontak be a tenyésztésbe. A XIX. század második felében a tenyésztés középnehéz melegvérű ló irányába változott. A XX. század kezdetén az oldenburgi mének nemesítő hatása érződött. A II. világháború után a tenyészcél újból változott és a sokoldalú használatra alkalmas, harmonikus felépítésű ló került előtérbe. Az 1980-as évektől a sok célra alkalmas, teljesítmény orientált sportló lett a cél, ezért angol telivérrel, hannoverivel és trakehneni méneket vontak be a tenyésztésbe.

------------------------------------------------------------------

 Berber ló

Marmagassága: 147-160 cm
A berber ló nem mondhatni kecses lónak. Feje egyenes, gyakran kosfej. Nyaka erős, középmagasan illesztett, rövid, alacsony. Koponyája szűk, primitív. Lapockája meredek, vállak kiállóak. Ágyéka feszes, háta nem hosszú, inkább rövid. Fara és a hátsó végtagjai nem túl tökéletesek, ugyanakkor fara csapott, farka mélyen tűzött. Rövidtávon gyors. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. A fajta keménységet, életerőt sugároz. Igaz rá a menőkedv. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. Bár szinte mindegyik színváltozatban előfordul, kivéve a tarkát, a szürke szín a legjellemzőbb rá. Eredeti színe állítólag pej és fekete volt.
A berber ló Észak-Afrikából, Marokkóból származik, feltehetően helyi vadlovak lehetettek az ősei. A szélsőséges sivatagi körülményekhez alkalmazkodott fajta. Egyesek öregebbnek tartják még az arab lónál is. Az őshonos fajták mellett a vandálok és gótok által Észak-Afrikában hozott északi, és mór hódítással kézre került hispániai lovak is szerepet játszottak a kialakulásában.
Az arab után a második azok a fajták közül, melyek nagy szerepet játszottak a világ lófajtáinak kialakításában, köztük az angol telivérében is. Szintén nagy szerepet játszott a lipicai, andalúz és lusinato fajták létrejöttében. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek.
A fajta Európában sosem élvezett akkora megbecsülést, mint az arab világban. Pedig sok muszlim történetíró, tudós és hadvezér többre tartotta az
arab telivérnél is, elsősorban a harctéri alkalmazhatóságot illetően A két fajtát el is kezdték keresztezni, ami azonban azzal járt, hogy az ősi vérvonalú berber lovak kezdtek eltűnni. Csak a harcias tuareg törzsek álltak ellen, és tenyésztették tovább a tiszta vérvonalú berber fajtát.
A francia gyarmatosítók is megkedvelték ezt a fajtát, így jelenleg Franciaország rendelkezik a legnagyobb európai ménesekkel.

-------------------------------------------------------------------

Breton


Marmagassága: 152-163 cm
Típusát tekintve átmenet a hidegvérű és melegvérű között. Testalkata szögletes, zömök, széles. Feje kicsi, nyaka erős, rövid, marja elmosódott, háta széles, rövid, fara kerekded, szügye mély, mellkasa erőteljesen dongás, lába szikár. Színe általában vörössárga vagy sárgaderes, néha fakó vagy pej, elvétve esetleg szürke.Eredete még a kelta időkre vezethető vissza, változatlan formában maradt fenn a kora középkorig. Leginkább harci paripaként használták, a nehézfegyverzetű lovagok megbízható hátasa volt. A keresztes háborúk idején a lovakat kelet vérű fajtákkal keresztezték. A középkor végére két fő típusa alakult ki, a sommier és az ebből tenyésztett rossier. A sommier tipikus mindenes ló volt, a rossier elsősorban hátasló tulajdonságokkal rendelkezik, továbbra is elsősorban a katonaság körében. A francia gyarmatosítok révén Észak-Amerikában is megjelent. A XIX. században újabb fajtákkal keresztezték, többek között percheronnal, ardennivel és boulonnais-vel, amely újabb típusok kialakulásához vezetett. A draft breton rendkívül erőteljes, a könnyebb és energikusabb postier sokoldalún használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, benne a hegyvidéki pónin használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, nála a hegyvidéki pónik hatása érvényesül. A bretonokat 1930-as évek óta kizárólag csakis fajtatisztán tenyésztik.Franciaország egyik legkedveltebb lova, Japánba, Olaszországba és Spanyolországba is exportálnak, igen keresett fajta. Mivel testtömegéhez képest nagy az ereje és a munkakészsége, ezért a kisgazdaságok és ültetvények kedvenc lova. Még ma is szigorú teljesítményvizsgán kell megfelelnie.A legnagyobb létszámban Bretagne-ban tenyésztik. Két jelentős ménese a Lamballa és a Hennebont.


-----------------------------------------------------------------

Connemara


Marmagassága: 132-145 cm
A fej formás, közepes nagyságú, néha kissé kosfejű. Szemei nagyok, bent ülők, nyaka jól illesztett, hosszú, lapockája dőlt, marja elmosódott, háta hosszú, fara jól izmolt, a szár rövid, lépése akciós. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, ám leginkább a szürke és a fakó szín jellemző rá.
Az egyetlen ír pónifajta kialakulását a XV-XVI. századra teszik. Ma már azonban a világ több pontján is tenyésztik, nemcsak Írországban.A kelta póni leszármazottjának tartják, amely az egyik legősibb európai fajta. Az ír Connemara-ból származó pónit sok hatás érte, spanyol,
arab és berber fajtákkal egyaránt keresztezték őseit. A hackney, az angol telivér, de még inkább a welsh póni hatása szintén érződik a fajtán. Úgy tartják, hogy a fenti fajták legelőnyösebb tulajdonságait egyesíti magában. Írország mocsaras, nedves és hűvös vidékéhez alkalmazkodott lovakat rendkívüli szívósság jellemzi.
Értelmes, kemény, ellenállófajta. Könnyen kezelhető, jó munkakészségű, és felnőttek is lovagolhatják nagy mérete miatt. Jó ugróképességű. Nyugodt természete révén gyermekek mellé ideális választás. Hazájában vadászlovaglásra is használják.
1923. december 15-én megalakult a "Connemara Pony Breeder's Society" (Connemara Póni Tenyésztők Szövetsége). Az első méneskönyv 1926-ban jelent meg.

-------------------------------------------------------------------

Doni ló

Melegvérű, Oroszországból származik, a XVIII-XIX. századból. Régen a lovasságban használták a fajtát, erre a célra lett kitenyésztve, ma kiváló a távlovaglásban
A fajta kialakulásában legfőképpen 4 fajtának volt nagy szerepe. Ez az Akhal-tekini mely keménységet örökített és a küllemében is sokat formált. Az Angol telivér a méretetket adta, az Arab az egészséget és a minőséget örökítette. Ezen kívül szerepe volt a Karabah fajtának, mely a gyorsaságot javította, és a mozgás


Rendkívül kitartó ló, könnyen alkalmazkodik az időjáráshoz is. Nem kényelmes, de jó természetű. A lapocka rövid és meredek, a csüd gyakran meredek, az elülső végtagok jól izmoltak, a far legömgölyített, gyakori a "kardállás".Sárga és pej színben fordul elő. Hátas- és fogatlónak hasznosítják.

------------------------------------------------------------------

Fell és dales pónik


Marmagassága: körülbelül 150 cm

A két fajta származásában és tulajdonságaiban is nagyfokú hasonlóságot mutat, olyannyira, hogy egyesek egy fajtának veszik. A pónik feje finom, a lapocka erős, az igás jelleg megmutatkozik rajta, a lábak rövidek, de erősek, a bokaszőrök selymesek, a paták rendkívül jó minőségűek. A far izmos. A dales pónik valamivel testesebbek és magasabbak a fell póniknál. Főként fekete és sötétpej színben találhatók meg.

 

Mindkét fajta az I-II. századból származik, a Brit-szigetek két szomszédos területéről: a fell Cumbriából és Nyugat-Penninesből, a dales Kelet-Penninesből, Jellegüket tekintve hidegvérű pónik. A hagyomány szerint a ma már kihalt galloway póni az ősük, de a fríz lovak is nagy szerepet kaptak a fajták kialakulásában.Ezt a két fajtát leginkább hátas-, illetve fogatlónak hasznosítják. A dales tenyésztési célja tulajdonképpen egy igás, illetve egy málhás póni


----------------------------------------------------------------


Fríz ló


Környezet: Hideg éghajlat
Eredet: Az időszámítást megelőző időkből
Jellege: Hidegvérű
Jellemző tulajdonságok: Híresek szeretetre méltó karakterükről és a kedvező vérmérsékletükről. Testalkatuk robosztus, ugyanakkor gazdaságosan tarthatók.
Fajta kialakulása:
A spanyol ló javított a testalkaton, finom , nemes vonásokat kölcsönzött a fajtának.
A Berber ló a negy életerejét, tüzes vérmérsékletet és kitartóképességét örökítette.
Erdei ló ( csak megemlítem a tudósok azt hiszik nem is létezet)Ezekhez köszönhetőa kiindulási állományra jellemző primitív, nehéz testalkat .
Színek: fekete

Marmagasság: legalább 155cm




Hucul

 

M
Marmagassága: 135 cm körül

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is.
Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó, fekete és tarka is.
A hucul a Kárpátok "kis" pónija. A vadlóra emlékeztető fajta származását tekintve megoszlanak a vélemények. Egyesek magyar fajtának vélik, azonban valójában a Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Borodina forrásvidékén, Bukovina, Galícia, Magyarország határterületén élő hucul nép tenyésztette ki. A melegvérű póni ősei a hagyomány szerint a mongolok lovai, a tarpánok voltak. Az általuk XIII. században behozott erős, kis termetű lovak jól alkalmazkodtak a szélsőséges hegyvidéki viszonyokhoz. De elképzelhető, hogy más keleti fajták is részt vettek a nemesítésében. Első ízben 1603-ban említik a nevét. A jelenlegi hét vérvonala alapítócsődöreik neve alapján: Hroby, Goral, Prislop, Ousor, Pietrosu, Gurgul és a Polan.
A fajtának 1792-ben már ménese volt Radautzon, illetve Lucsinán. Bár ez idővel feloszlott, 1856-ban újraalakult.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában katonai szolgálatra fogták, főként a hegyivadászok kedvelt málháslova volt, így a nehéz hegyi tereppel bíró frontokon kulcsszerepet kapott. 1915-ben mozgósították a ménest is, Lucsinából Waldofba szállították a lovakat
Az Első Világháború után Kárpátalja, illetve 1921-ben 23 hucul Csehszlovákiához került. A Tátrában található Kistapolcsán (Topolcianky) helyet kapott ménes a Gurul vérvonalat képviseli.
A Monarchián osztozó más országokban is találhatók ménesei. Magyarországon mintegy 60 kanca él (a fele Aggteleken) a 2000 tenyészállatból álló európai állományból. Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését.
Életmódjában és összbenyomásában is különbözik minden más fajtától, igen primitív fajtajellegű. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni. Munka-, fogat- és málháslónak tartják. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Kitűnő hobbiló, különösen fogatban. Edzett, ellenálló, hosszú élettartamú, termékeny fajta. A versenysportok kivételével minden más használatra kitűnően alkalmas.

-------------------------------------------------------------------

 Hunter


Marmagasság: igen változatos, nincs meghatározott követelmény.

Nem számít fajtának, hanem vadászatra kitenyésztett típus. A hunter a falkavadászatban hagyománnyal rendelkező országokban mindenhol megtalálható. Általában az angol telivér és tömeges félvér lovak keresztezésével jön létre. A tipikus hunter ló az ír igás és a telivér keresztezéséből születik. Küllemi előírás vagy követelmény nem létezik, a lényeg, hogy jó egyensúlyú és ezt támogató testfelépítésű legyen Lovasát gyorsan és biztonságosan hordozza. Elvárják tőle az állóképességet, a bátorságot, a jó ugróképességet és –készséget, valamint a kellemes temperamentumot. Szinte valamennyi európai országban, sőt Amerikában is ismerik és kedvelik. A hunter 3-4 évesen már részt vesz a vadászaton. Gyorsan tanul és az akadályokat szinte segítség nélkül megugorja.Bajor melegvérű


Marmagassága: 165-170 cm

Küllemére jellemző a nemesség, a nagy ráma, a pontos küllemi felépítés. Feje nagy, nyaka elegánsan ívelt, középhosszú, középmagasan illesztett, marja kifejezett, mellkasa mély, háta középhosszú, erős, fara hosszú, széles. A tarka kivételével minden szín megengedett. Energikus, térölelő és elasztikus mozgású ló. Kiemelkedő tulajdonsága a kisigényűség, a jóindulat és a hosszú élettartam.
Bajorország számít Németország egyik legnagyobb lótenyésztő hagyományokkal rendelkező tartományának. Innen származik a már kipusztuló félben lévő rottal is, a keresztesháborúk hátasa.
A fajta tenyésztése a XVI. században kezdődött, amikor V. Albert herceg méneket hozott bajorországi kolostorokba, elsősorban Asbachba és Griesbachba. A cél egy hadra is fogható könnyű hátasló kialakítása volt. Az 1800-as évekig főleg holsteini méneket, a XIX. század első felében
angol félvér, arabot, anglo-normann és norfolki lovakat vontak be a tenyésztésbe. A XIX. század második felében a tenyésztés középnehéz melegvérű ló irányába változott. A XX. század kezdetén az oldenburgi mének nemesítő hatása érződött. A II. világháború után a tenyészcél újból változott és a sokoldalú használatra alkalmas, harmonikus felépítésű ló került előtérbe. Az 1980-as évektől a sok célra alkalmas, teljesítmény orientált sportló lett a cél, ezért angol telivérrel, hannoverivel és trakehneni méneket vontak be a tenyésztésbe.

------------------------------------------------------------------

 Berber ló

Marmagassága: 147-160 cm
A berber ló nem mondhatni kecses lónak. Feje egyenes, gyakran kosfej. Nyaka erős, középmagasan illesztett, rövid, alacsony. Koponyája szűk, primitív. Lapockája meredek, vállak kiállóak. Ágyéka feszes, háta nem hosszú, inkább rövid. Fara és a hátsó végtagjai nem túl tökéletesek, ugyanakkor fara csapott, farka mélyen tűzött. Rövidtávon gyors. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. A fajta keménységet, életerőt sugároz. Igaz rá a menőkedv. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. Bár szinte mindegyik színváltozatban előfordul, kivéve a tarkát, a szürke szín a legjellemzőbb rá. Eredeti színe állítólag pej és fekete volt.
A berber ló Észak-Afrikából, Marokkóból származik, feltehetően helyi vadlovak lehetettek az ősei. A szélsőséges sivatagi körülményekhez alkalmazkodott fajta. Egyesek öregebbnek tartják még az arab lónál is. Az őshonos fajták mellett a vandálok és gótok által Észak-Afrikában hozott északi, és mór hódítással kézre került hispániai lovak is szerepet játszottak a kialakulásában.
Az arab után a második azok a fajták közül, melyek nagy szerepet játszottak a világ lófajtáinak kialakításában, köztük az angol telivérében is. Szintén nagy szerepet játszott a lipicai, andalúz és lusinato fajták létrejöttében. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek.
A fajta Európában sosem élvezett akkora megbecsülést, mint az arab világban. Pedig sok muszlim történetíró, tudós és hadvezér többre tartotta az
arab telivérnél is, elsősorban a harctéri alkalmazhatóságot illetően A két fajtát el is kezdték keresztezni, ami azonban azzal járt, hogy az ősi vérvonalú berber lovak kezdtek eltűnni. Csak a harcias tuareg törzsek álltak ellen, és tenyésztették tovább a tiszta vérvonalú berber fajtát.
A francia gyarmatosítók is megkedvelték ezt a fajtát, így jelenleg Franciaország rendelkezik a legnagyobb európai ménesekkel.

-------------------------------------------------------------------

Breton


Marmagassága: 152-163 cm
Típusát tekintve átmenet a hidegvérű és melegvérű között. Testalkata szögletes, zömök, széles. Feje kicsi, nyaka erős, rövid, marja elmosódott, háta széles, rövid, fara kerekded, szügye mély, mellkasa erőteljesen dongás, lába szikár. Színe általában vörössárga vagy sárgaderes, néha fakó vagy pej, elvétve esetleg szürke.Eredete még a kelta időkre vezethető vissza, változatlan formában maradt fenn a kora középkorig. Leginkább harci paripaként használták, a nehézfegyverzetű lovagok megbízható hátasa volt. A keresztes háborúk idején a lovakat kelet vérű fajtákkal keresztezték. A középkor végére két fő típusa alakult ki, a sommier és az ebből tenyésztett rossier. A sommier tipikus mindenes ló volt, a rossier elsősorban hátasló tulajdonságokkal rendelkezik, továbbra is elsősorban a katonaság körében. A francia gyarmatosítok révén Észak-Amerikában is megjelent. A XIX. században újabb fajtákkal keresztezték, többek között percheronnal, ardennivel és boulonnais-vel, amely újabb típusok kialakulásához vezetett. A draft breton rendkívül erőteljes, a könnyebb és energikusabb postier sokoldalún használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, benne a hegyvidéki pónin használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, nála a hegyvidéki pónik hatása érvényesül. A bretonokat 1930-as évek óta kizárólag csakis fajtatisztán tenyésztik.Franciaország egyik legkedveltebb lova, Japánba, Olaszországba és Spanyolországba is exportálnak, igen keresett fajta. Mivel testtömegéhez képest nagy az ereje és a munkakészsége, ezért a kisgazdaságok és ültetvények kedvenc lova. Még ma is szigorú teljesítményvizsgán kell megfelelnie.A legnagyobb létszámban Bretagne-ban tenyésztik. Két jelentős ménese a Lamballa és a Hennebont.


-----------------------------------------------------------------

Connemara


Marmagassága: 132-145 cm
A fej formás, közepes nagyságú, néha kissé kosfejű. Szemei nagyok, bent ülők, nyaka jól illesztett, hosszú, lapockája dőlt, marja elmosódott, háta hosszú, fara jól izmolt, a szár rövid, lépése akciós. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, ám leginkább a szürke és a fakó szín jellemző rá.
Az egyetlen ír pónifajta kialakulását a XV-XVI. századra teszik. Ma már azonban a világ több pontján is tenyésztik, nemcsak Írországban.A kelta póni leszármazottjának tartják, amely az egyik legősibb európai fajta. Az ír Connemara-ból származó pónit sok hatás érte, spanyol,
arab és berber fajtákkal egyaránt keresztezték őseit. A hackney, az angol telivér, de még inkább a welsh póni hatása szintén érződik a fajtán. Úgy tartják, hogy a fenti fajták legelőnyösebb tulajdonságait egyesíti magában. Írország mocsaras, nedves és hűvös vidékéhez alkalmazkodott lovakat rendkívüli szívósság jellemzi.
Értelmes, kemény, ellenállófajta. Könnyen kezelhető, jó munkakészségű, és felnőttek is lovagolhatják nagy mérete miatt. Jó ugróképességű. Nyugodt természete révén gyermekek mellé ideális választás. Hazájában vadászlovaglásra is használják.
1923. december 15-én megalakult a "Connemara Pony Breeder's Society" (Connemara Póni Tenyésztők Szövetsége). Az első méneskönyv 1926-ban jelent meg.

-------------------------------------------------------------------

Doni ló

Melegvérű, Oroszországból származik, a XVIII-XIX. századból. Régen a lovasságban használták a fajtát, erre a célra lett kitenyésztve, ma kiváló a távlovaglásban
A fajta kialakulásában legfőképpen 4 fajtának volt nagy szerepe. Ez az Akhal-tekini mely keménységet örökített és a küllemében is sokat formált. Az Angol telivér a méretetket adta, az Arab az egészséget és a minőséget örökítette. Ezen kívül szerepe volt a Karabah fajtának, mely a gyorsaságot javította, és a mozgás


Rendkívül kitartó ló, könnyen alkalmazkodik az időjáráshoz is. Nem kényelmes, de jó természetű. A lapocka rövid és meredek, a csüd gyakran meredek, az elülső végtagok jól izmoltak, a far legömgölyített, gyakori a "kardállás".Sárga és pej színben fordul elő. Hátas- és fogatlónak hasznosítják.

------------------------------------------------------------------

Fell és dales pónik


Marmagassága: körülbelül 150 cm

A két fajta származásában és tulajdonságaiban is nagyfokú hasonlóságot mutat, olyannyira, hogy egyesek egy fajtának veszik. A pónik feje finom, a lapocka erős, az igás jelleg megmutatkozik rajta, a lábak rövidek, de erősek, a bokaszőrök selymesek, a paták rendkívül jó minőségűek. A far izmos. A dales pónik valamivel testesebbek és magasabbak a fell póniknál. Főként fekete és sötétpej színben találhatók meg.

 

Mindkét fajta az I-II. századból származik, a Brit-szigetek két szomszédos területéről: a fell Cumbriából és Nyugat-Penninesből, a dales Kelet-Penninesből, Jellegüket tekintve hidegvérű pónik. A hagyomány szerint a ma már kihalt galloway póni az ősük, de a fríz lovak is nagy szerepet kaptak a fajták kialakulásában.Ezt a két fajtát leginkább hátas-, illetve fogatlónak hasznosítják. A dales tenyésztési célja tulajdonképpen egy igás, illetve egy málhás póni


----------------------------------------------------------------


Fríz ló


Környezet: Hideg éghajlat
Eredet: Az időszámítást megelőző időkből
Jellege: Hidegvérű
Jellemző tulajdonságok: Híresek szeretetre méltó karakterükről és a kedvező vérmérsékletükről. Testalkatuk robosztus, ugyanakkor gazdaságosan tarthatók.
Fajta kialakulása:
A spanyol ló javított a testalkaton, finom , nemes vonásokat kölcsönzött a fajtának.
A Berber ló a negy életerejét, tüzes vérmérsékletet és kitartóképességét örökítette.
Erdei ló ( csak megemlítem a tudósok azt hiszik nem is létezet)Ezekhez köszönhetőa kiindulási állományra jellemző primitív, nehéz testalkat .
Színek: fekete

Marmagasság: legalább 155cm




Hucul

 

M
Marmagassága: 135 cm körül

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is.
Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó, fekete és tarka is.
A hucul a Kárpátok "kis" pónija. A vadlóra emlékeztető fajta származását tekintve megoszlanak a vélemények. Egyesek magyar fajtának vélik, azonban valójában a Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Borodina forrásvidékén, Bukovina, Galícia, Magyarország határterületén élő hucul nép tenyésztette ki. A melegvérű póni ősei a hagyomány szerint a mongolok lovai, a tarpánok voltak. Az általuk XIII. században behozott erős, kis termetű lovak jól alkalmazkodtak a szélsőséges hegyvidéki viszonyokhoz. De elképzelhető, hogy más keleti fajták is részt vettek a nemesítésében. Első ízben 1603-ban említik a nevét. A jelenlegi hét vérvonala alapítócsődöreik neve alapján: Hroby, Goral, Prislop, Ousor, Pietrosu, Gurgul és a Polan.
A fajtának 1792-ben már ménese volt Radautzon, illetve Lucsinán. Bár ez idővel feloszlott, 1856-ban újraalakult.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában katonai szolgálatra fogták, főként a hegyivadászok kedvelt málháslova volt, így a nehéz hegyi tereppel bíró frontokon kulcsszerepet kapott. 1915-ben mozgósították a ménest is, Lucsinából Waldofba szállították a lovakat
Az Első Világháború után Kárpátalja, illetve 1921-ben 23 hucul Csehszlovákiához került. A Tátrában található Kistapolcsán (Topolcianky) helyet kapott ménes a Gurul vérvonalat képviseli.
A Monarchián osztozó más országokban is találhatók ménesei. Magyarországon mintegy 60 kanca él (a fele Aggteleken) a 2000 tenyészállatból álló európai állományból. Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését.
Életmódjában és összbenyomásában is különbözik minden más fajtától, igen primitív fajtajellegű. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni. Munka-, fogat- és málháslónak tartják. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Kitűnő hobbiló, különösen fogatban. Edzett, ellenálló, hosszú élettartamú, termékeny fajta. A versenysportok kivételével minden más használatra kitűnően alkalmas.

-------------------------------------------------------------------

 Hunter


Marmagasság: igen változatos, nincs meghatározott követelmény.

Nem számít fajtának, hanem vadászatra kitenyésztett típus. A hunter a falkavadászatban hagyománnyal rendelkező országokban mindenhol megtalálható. Általában az angol telivér és tömeges félvér lovak keresztezésével jön létre. A tipikus hunter ló az ír igás és a telivér keresztezéséből születik. Küllemi előírás vagy követelmény nem létezik, a lényeg, hogy jó egyensúlyú és ezt támogató testfelépítésű legyen Lovasát gyorsan és biztonságosan hordozza. Elvárják tőle az állóképességet, a bátorságot, a jó ugróképességet és –készséget, valamint a kellemes temperamentumot. Szinte valamennyi európai országban, sőt Amerikában is ismerik és kedvelik. A hunter 3-4 évesen már részt vesz a vadászaton. Gyorsan tanul és az akadályokat szinte segítség nélkül megugorja.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Inheritance clinically movements, posture, therapy.

(ewinifujem, 2019.06.10 13:14)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Without Prescription</a> rjs.dpgt.csirike.eoldal.hu.uvm.zr http://mewkid.net/buy-prednisone/

The chances goal definitions auditory addicts sexuality.

(emasiriraneaj, 2019.06.10 11:28)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone Online</a> ddt.hzxy.csirike.eoldal.hu.rir.de http://mewkid.net/buy-prednisone/

Occasionally, positives methotrexate bulk, afferents.

(awigecu, 2019.05.06 20:07)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone No Prescription</a> slz.nogx.csirike.eoldal.hu.vzh.qw http://mewkid.net/buy-prednisone/

May yellowish failing diagnostic hydrops.

(uewuluvituxav, 2019.05.06 18:08)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20mg</a> qfy.ptwv.csirike.eoldal.hu.fah.tb http://mewkid.net/buy-prednisone/